Az Európai Unió új – 2021. január 12-től hatályos – irányelve szerint fokozatosan a felére kell csökkenteni az ivóvízben megengedhető maximális ólomtartalmat – ennek főleg az az oka, hogy lehetőleg ne a palackos vizet vásárolják az emberek, ha biztosan egészséges ivóvízhez szeretnének jutni. Az ólomkoncentráció jelenlegi engedélyezett határértéke 10 μg/l, melyet az EU irányelve szerint a következő 15 évben 5 μg/l értékre kell csökkenteni. Ugyanakkor érdemes megfontolni – teszi hozzá Kurucz Regina építész az Építésijog.hu portálon megjelent cikkében –, hogy a kitűzött 5 μg/l koncentráció sem egészséges, főleg gyerekek és kismamák számára. Számukra csak az ólommentes víz a biztonságos, azaz olyan víz, amiben a mai diagnosztikai eszközökkel nem mutatható ki ólomszennyezés.

„Az ólom neurotoxin, már kis mennyiségben is komoly egészségi problémákat okozhat. Az ólom lerakódása a szervezetben akár hónapokon, éveken át tarthat. A kismamák és a 3 év alatti gyermekek különösen érzékenyek az ólomszennyezésre, súlyos szellemi és fejlődésbéli károsodást okozhat náluk az ólomexpozíció. 5-15 ppb ólomszennyezést tartalmazó vízből készült tápszer fogyasztása akár IQ pont csökkenést vagy ADHD-t eredményezhet. Az ólommal szennyezett por, víz, táplálék, kozmetikumok, talaj, műfű az ólommérgezés legfőbb forrásai” – olvasható a fent említett cikkben 

Nyilvánvalóan a közműcégek feladata, hogy a lakásokig megfelelő tisztaságú vizet juttassanak el a saját hálózatukon, ám

a vízóra után már felhasználó felelőssége, hogy mi történik a vízzel – és a tapasztalatok szerint gyakran éppen itt következik be az ólomszennyezés. 

Ki a felelős a vízbe jutó szennyeződésekért? (Kép forrása: epitesijog.hu, www.iwbi.com)

Az ólomszennyezés kockázata az 1945 előtt épült házakban a legvalószínűbb, amelyekben gyakran ólomcsöveket használtak. Előfordulhat még egyes csaptelepek vagy forrasztóanyagok esetében is, hogy ólmot tartalmaznak. Az épület korából persze még nem lehet egyértelműen következtetni az ólomkockázat mértékére. Az épületek belső ivóvízhálózatát az évek, illetve évtizedek alatt általában részlegesen vagy teljesen felújítják, de a legtöbb esetben ez nem, vagy nem megfelelően dokumentált – magyarán: senki sem tudja pontosan, hogy mi is van a falakban… 

A vízminőségromlás mértéke a beépített szerkezeti anyagokon kívül az üzemeltetési szokásoktól is függ. A kioldódást és ezzel összefüggésben a vízminőség-romlás mértékét az esetlegesen nem használt, vagy ritkán használt vezetékszakaszok, pangó vezetékek is befolyásolják.

„Ahogyan a levegőben terjedő fertőző betegségek ellen vagy a kivitelezés során a levegőben szálló por és káros anyagok ellen az egyik leghatékonyabb védelem a felhasználó által hordott, megfelelő szűrővel ellátott maszk, hasonlóan a szennyezett ivóvíz ellen is a legeredményesebben a végponton, a felhasználó ivóvízcsapján lehet védekezni” – hangsúlyozza Kurucz Regina. 

Aki tehát biztosra szeretne menni, annak érdemes a vízcsapokhoz víztisztító berendezést (köznapi nyelven: „vízszűrőt”) elhelyezni. 

A csövektől és szerelvényektől eltérően a víztisztítók engedélyét nem az ÉMI, hanem az NNK (Nemzeti Népegészségügyi Központ) vizsgálja és állítja ki. A víztisztító kiválasztása előtt a tulajdonosnak vagy a felelős műszaki vezetőnek meg kell arról győződnie, hogy a terméknek van Magyarországon érvényes ivóvízbiztonsági engedélye. Az ivóvízbiztonsági engedély tartalmazza a víztisztító kisberendezés karbantartási igényét is, amit az üzemeltetőnek biztosítania kell az épület üzemeltetése során.

Az NNK három adatbázisban listázza az ivóvízbiztonsági engedéllyel rendelkező termékeket. Az NNK hatósági nyilvántartása ide kattintva megtalálható.

Az NNK 2020-ban összefoglaló kutatási jelentést adott ki az ivóvíztisztító kisberendezések ólomeltávolítási hatékonyságának vizsgálatáról. A vizsgált 9 víztisztító berendezés által biztosított víz közül 7 víztisztító vize nem ajánlott 3 év alatti gyerekek számára és további egynél több kockázatot is azonosítottak a használat során… Érdemes tehát körültekintően választani! 

Egyébként pontos szabályok vonatkoznak arra is, hogy egy épület ivóvíz-hálózatába milyen termékeket (nem) szabad beépíteni. Ennek részleteiről külön cikk szól, melyet az Építésijog.hu előfizetői érhetnek el.