Kép forrása: Unsplash
Nézzük sorban, mit és hogyan érdemes szigetelni:
Amennyiben a tetőt vagy a födémet szigeteljük, a legcélszerűbb fújható szigetelésben gondolkodni. Ezzel a módszerrel gyorsan, hatékonyan és felesleges hulladékképződés nélkül tudjuk ezeket a kifejezetten nagy felületeket szigetelni. A födém esetében főleg akkor érdemes a fújható szigetelés mellett dönteni, ha fafödémet szigetelnénk vagy olyan betonfödémet, ahol sok a kis beugró, cikk-cakk, gépészet stb. A fújható szigeteléssel a legkisebb helyet, rést is ki tudjuk tölteni, és akár egy nap alatt elvégezhető a munka.
Egy monolit betonfödémet akár mi magunk is szigetelhetünk hagyományos kiszerelésű ásványgyapottal (pl. üveggyapottal vagy kőzetgyapottal); itt arra kell figyelni, hogy megfelelő minőségű és vastagságú szigetelőanyagot használjunk, illetve hogy a táblák, tekercsek találkozásánál sehol se maradjon rés. A tetőszigetelés ennél komplexebb feladat, rendkívül fontos a megfelelő rétegrend kialakítása és a résmentes szigetelés. Amennyiben nincs benne jártasságunk, érdemes szakemberrel elvégeztetni ezt a munkát, hiszen egy rossz rétegrenddel tönkretehetjük a szigetelőanyagot és akár a tetőszerkezetet is: a pára nem tud eltávozni, az ásványgyapot vizesedni kezd, összeesik, elveszíti szigetelőképességét és még a faanyag is sérülhet, penészedhet.
A födémen vagy a tetőn kívül a homlokzaton és a nyílászárókon keresztül is jelentős mennyiségű meleg levegő tud eltávozni az épületből. Ha nincs szigetelve a homlokzat, akkor – energetikai felmérés után – ennek a műveletnek is nekiállhatunk. Ha pedig nulláról építkezünk, már alapból gondolkozzunk homlokzati szigetelésben, esetleg okostéglában, amiben a szigetelőanyag gyárilag a téglában található.
A homlokzat esetében nem feltétlenül szükséges kőzetgyapottal dolgozni, kivéve, ha vályogházat szigetelünk. A vályog ugyanis hajlamos magába szívni, majd kipárologtatni a nedvességet. A kőzetgyapotnak igen jó a páraáteresztő képessége, így a szakszerűen szigetelt vályogház továbbra is képes lesz lélegezni. Ha viszont nem vályog-, hanem hagyományos téglaépülettel van dolgunk, mehet az eps/xps, vagyis a polisztirol (a köznyelvben sokszor „hungarocell”-ként emlegetett) szigetelés.
A homlokzati szigetelés esetében is rendkívül fontos a megfelelő vastagság. Nincs annak értelme, hogy 5 centis táblákat ragasszunk a falra, mert nem fogjuk elérni azt a hatékonysági szintet, ami már érezhető az épületen belül. A hagyományos (fehér) polisztirol szigetelőanyagból mehet a 15 (északi oldalon akár 20) centis szigetelő, a szürke, grafitos szigetelés drágább, viszont elég a vékonyabb szigetelőanyag. Mindenképp egyeztessünk szakemberrel, akkor is, ha magunk kívánjuk elvégezni a kivitelezést. A homlokzati szigetelésnél a megfelelő vastagság mellett az is lényeges, hogy ne maradjanak rések a szigetelt felületen, ne használjunk kétes minőségű, nem megfelelő vastagságú szigetelőanyagot, mert könnyen hőhidakat alakíthatunk ki. A nem megfelelő vastagsággal amúgy az is a baj, hogy ha mondjuk feltettük az 5 centis szigetelőt, ám nem érjük el a kívánt hőenergia-fogyasztás csökkentést, hívhatjuk ki újra a kivitelező céget (vagy állhatunk neki saját magunk újra), és munkadíjban vagy befektetett munkában ráköltjük kb. még egyszer ugyanazt az összeget a házra.
A homlokzati szigetelés esetében a munkafolyamat során több alkalommal szükség lesz vizes technológia alkalmazására. A ragasztás és a festés is vizet igényel, viszont ahhoz, hogy a felület megkapja végső formáját és esztétikáját, a víznek el is kell távoznia. Erre szokták azt mondani az építőiparban, hogy 5 Celsius fok alatti hőmérséklet esetén nem lehet ezeket a munkákat elvégezni.
Azonban van itt egy fontos tudnivaló: nemcsak a levegő hőmérsékletének kell 5 fok felett lennie, hanem annak az anyagnak is, amire felvisszük a ragasztót és a ragasztónak is legalább 5 fokosnak kell lennie (nem jó, ha előző éjjel megfagyott a garázsban a szigetelőanyag ragasztója, vagy ha a falfelület még nem melegedett át kellőképpen). Vagyis ha a szakember nem akar még nekiugrani az EPS lapok felragasztásának, amikor délelőtt tízkor épp eléri a hőmérő higanyszála a bűvös 5 fokos határt, annak lehet, hogy további hőtechnikai okai vannak; meg kell várni, hogy a falfelület is elérje a szükséges hőmérsékletet.
Amennyiben régebbi házat újítunk fel, jelentősen spórolhatunk a szigeteléssel; hogy pontosan mennyit, az több tényezőtől is függ. Amennyiben az adott ház rosszul (vagy sehogy sem) volt szigetelve, akkor ez az érték akár 30-50% is lehet. Ha már volt valamilyen szigetelés, akkor kisebb lesz a spórolás mértéke. A légkondicionálás és a fűtés használatától is függ, van, aki már 25 fok fölött állandóan használja a klímaberendezést, mások remekül bírják a 30 fokot. Megfelelő, jó minőségben kivitelezett fújható üveggyapot szigetelés elvégzése után, legalább 20-30%-os költségmegtakarítással lehet számolni. Egy jól kivitelezett szigeteléssel akár 5-7 fokkal is hűvösebb lehet egy jól szigetelt épületben nyáron. Télen pedig sokkal kevesebb lesz a fűtésszámlánk. Nyáron kevesebbet fogjuk használni a klímát. A klíma helyes használata ugyanakkor odafigyelést igényel, a nem megfelelően beállított hőmérséklet, a túl nagy hőingadozás, a megspórolt karbantartás és tisztítás, valamint a nem megfelelő védekezés mind-mind hatással lehet szervezetünkre. A klímahasználat kikerülhetetlenül kellemetlen mellékhatása azonban a jelentős villanyszámla, ami azonban szintén jelentősen csökkenthető, ha a födémre megfelelő vastagságú hőszigetelés kerül.
És még egy fontos, költségcsökkentő szempont: kevesebbet kell szervizeltetni a kazánt és a klímát. Nem megy állandóan a kazán, nem pörög egyfolytában, mivel egyenletesen tartja a padlásszigetelés a hőt a házban, így nem kell attól félnünk, hogy a kazán éjjel-nappal dolgozik és csúcsra járatjuk. Ugyanez igaz a klíma esetében is.
(X)
