A nyílászáró beszerzése során az olyan megrendelői szempontok figyelembevétele mellett, mint az esztétikum és az ár, arra is fokozottan figyelni kell, hogy mennyire teljesítenek jól lég-, víz- és szélellenállóságban; miként teljesítenek a zajszűrésben; mennyire ellenállóak és felelnek meg például a törvényes tűzvédelmi előírásoknak és milyenek a hőszigetelési értékeik. „Nem elég arra figyelni, mit nyújthat a nyílászáró, ugyanolyan körültekintést igényel az is, hogy kire bízzuk a beépítését. Egy jó minőségű nyílászárót is el lehet rontani rossz beépítéssel, ráadásul ha nem a megfelelő szakemberrel, a márkakereskedő dedikált munkatársával építtetjük be, a garanciát is elveszítjük, kijavítani a hibákat pedig még többe kerül majd. A garancia többnyire a felhasznált anyagra, a színtartósságra és a behelyezésre is kiterjed. Egy-két rejtett hiba a rossz beépítés miatt viszont rövid időn belül újabb nyílászárócserét indokolhat” – idézi a Deceuninc ablakforgalmazó cég lapunkhoz eljuttatott közleménye Búcsi Jánost, a társaság értékesítési menedzserét.

Milyen tipikus buktatók fordulhatnak elő a nyílászáró beépítésénél?

Hova kerüljön az ablak?

Még ma is sok esetben a falszerkezet közepére (azaz valahová a belső és a külső falsík közé) helyezzük el az ablakot, annak ellenére, hogy a ház falát még legalább 20-30 cm-es szigetelőréteggel tervezzük ellátni, azaz a végleges falsík ennyivel kijjebbre kerül. Emiatt előfordul, hogy az ablak kialakítása miatt eltérünk az eredeti tervektől, azaz vékonyabb szigetelőanyagot építünk be. A legjobb megoldás az, ha az ablakot a falszerkezet külső síkjába helyezzük el, így bőven elfér a vastagabb külső szigetelés is.

Az ablak rögzítése

A szakembereknek vízszintező, ékek és szerelőpárnák segítségével kell behelyezniük az ablakot, a keretet pedig rögzítőkkel és csavarokkal stabilizálják. Ha nem megfelelő a rögzítés, az negatívan befolyásolja az ablak feszességét és a szárnyak könnyed mozgatását, idővel pedig a nyílászáró élettartamát is. Mindez azért is fontos, mert ha az ablak nem megfelelően kapcsolódik a falazathoz, az párásodással járhat, amely hosszabb távon penészesedéshez vezethet. Emellett a nedvesség megfagyhat az ablakkeret belsejében, ez pedig károsíthatja tömítéseket.

Nem elég a habarcsos tömítés, tömítőszalag is szükséges

Ezek teszik lehetővé a párazárást belülről és vízállóságot kívülről, ugyanakkor nem mindegy, hogyan és milyen méretben helyezzük fel a szalagokat. A szükséges technikai folyamatokat be kell tartani, különös tekintettel például a sarkokra. Ha az ablakok beépítése során purhabbal szigeteljük a keretet, a száradási idő után ne vágjuk le a kérges felületet, mert ezzel épp a valódi védelmet nyújtó réteget távolítjuk el. A purhab használata is gyakorlatot igényel, jól kell ismerni viselkedését és tulajdonságait. Mindenképp ajánlott párazáró és páraáteresztő fóliát alkalmazni az ilyen esetek elkerülésére.

Ne mondjunk le az ablakpárkányokról!

Fordítsunk elég figyelmet az ablakpárkányokra is, hiszen ha nem megfelelő a hőszigetelésük, hőhidak alakulhatnak ki a párkányok alatt, a hideg levegő a téli hónapokban bejut az ingatlanba. Többféle megoldás létezik: alkalmazhatunk extrudált polisztirol habot a párkány teljes szélességén, de jó megoldást adhatnak a kiváló hőszigetelési tulajdonságokkal bíró speciális alapprofilok is. A keret alapprofiljainak magasságát úgy érdemes kiválasztani, hogy engedje a megfelelő hőszigetelést és vízzárást a párkány alatt, és célszerű 3°-nál nagyobb lejtéssel készíteni.

Ellenőrizzük a nyílászárót

Fontos, hogy a kivitelező munkatársak távolítsák el a fóliát az ablakkeretről és a szárnyról, így a beépítési folyamat után azonnal kiderül, ha esetleg bármilyen sérülés van rajtuk. A védőfóliákat egyébként sem szabad három hónapnál tovább fennhagyni, utána nagyon nehéz lesz az eltávolításuk.