Amikor a hangszigetelés lehetőségéről gondolkozunk, alapvetően két fogalommal kell megismerkednünk. Az egyik a „léghang”, ami a levegőben terjedő hangot jelenti, a másik pedig a „lépéshang”, ami – értelemszerűen – főleg a járkálásból adódik, és magán a födémen keresztül terjed. 

A levegőben terjedő hang zavaró hatása nyilván olyasmitől is függ, hogy nyitva van-e az ajtó az adott helyiség(ek)ben. Az, hogy magán a födémen áthatolnak-e a léghangok, attól függ, hogy mennyire nagy a tömege és tömörsége a födémszerkezetnek. Alapvetően azt mondhatjuk, hogy egy „rendesen megépített” födémszerkezettel nem nagyon lehet ilyen gond. 

A probléma a lépéshangokkal szokott lenni: hiába növeljük a szerkezet tömegét, illetve tömörségét, a léptek – vagy mondjuk a széktologatás – hangjának átjutását ez csak kevéssé gátolja.

A lépéshangok terjedését hatékonyan az úgynevezett „úsztatott szerkezetű” rétegrenddel lehet meggátolni.

Ez azt jelenti, hogy a teherhordó födém és a burkolat aljzatbetonja közé kell tenni valamilyen – e célra alkalmas – hangszigetelő anyagot. A célszerű rétegrend-kialakítás (melegburkolat és hidegburkolat esetén) az alábbi ábrán jól látható. 

Az Ursa cég erre speciális ásványgyapot szigeteléseket (Ursa TEP és Ursa TSP Bionic) ajánl. Hogy ezek valóban hatékonyan működjenek, feltétlenül figyelni kell néhány technológiai szabályra, melyről az Építési Megoldások portál cikkében lehet bővebben olvasni.